Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyelvtan Tételek 3.

2008.06.05

A magyar nyelv története

5. A magyar nyelv történetének forrásai:

a nyelvemlékek A nyelv változó rendszer, állandó mozgásban van. Új szavak keletkeznek, a régi szavak eltűnnek. Az ember kb. 30 ezer évvel ezelőtt kezdett el tagoltan beszélni. Valószínű, hogy nem volt egy egységes ősnyelv. Ma 5000 nyelv él. A magyar nyelv a finnugor nyelvekhez tartozik. A nyelvrokonságot régészettel, földrajzzal, antropológiával, néprajzzal, történelemmel bizonyítják. Az összehasonlító nyelvtudomány feltételezi, hogy a régi népcsoportok alapnyelveket beszéltek, amelyek többé-kevésbé egységes kultúrát hordoztak. A nyelvrokonság legfelsőbb bizonyítékai nem a fontos megfelelésekben, hanem a szabályos eltérésekben rejlenek. Az urali nyelvek megfigyelésével megállapítható a szókészleti egyezések száma. Ez a magyarban kb.100 szó, többek között: ad, tesz, kér, kéz, láb, anya, atya, hajnal, villám, ág, ujj. A finnugor törzsek a következők: osztyák, mari, mansi, finn, ugor. A finnugor nyelvrokonság bizonyítékai Az emberi beszéd a kutatók szerint kb. 30000 évvel ezelőtt kezdődött. A tagolt beszéd már megfelelt a mai közlési rendszereknek. Csak következtetni tudunk arra, hogy létezett e valamilyen közös ősnyelv. Ma kb. 5000 nyelvet beszélnek. A magyar nyelv előélete kb 10000 évvel ezelőtt kezdődött. Rokoni kapcsolatainkat az összehasonlító nyelvkutatást az uráli nyelvcsaládból eredezteti. Ez az alapnyelv kb. i.e. IV. évezredben élt. uráli alapnyelv finnugor szamojéd kb. i.e.III. évezred ugor finn-permi kb. i.e. I.évezred ősmagyar ős-obiugor komi, udmust, mordvin, mari, lapp, finn, észt magyar manysi chanti A nyelvrokonság tényét az összehasonlító nyelvtudomány a szabályos eltérésekben látja pl.: a magyar szókezdő „h” hang az összes többiben „k”. A finnugor rokonság: a manysik, vagy vogulok az Urál hegység és az Ob folyó között élnek kb. 6000. Kb. 1920-ig nemzetségi csoportokban éltek. Minden nemzetiség különírás helyett csak totemisztikus kéziratos jelei voltak. Hittek a lélekvándorlásban, a nemzetség közös ősét valamilyen erdei állattól származtatták. Hittek a sámánokban, a népköltészetük íratlan maradt a XX. szd-ig. Jelenleg cirill-betűs írást használnak. Ugyanezek vonatkoznak a chantikra (osztyákokra) is. Komik vagy züriék: Európa északi sarkában kb. félmillióan élnek. Területeik ásványkincsekben gazdag. Földműveléssel, halászattal, háziiparral foglalkoznak. Népművészetükben a fafaragás értékes. Vallásos hiedelmeikben még él az erdei vizi házi szellem fogalma. Udmust vagy vottyák: Kb. hétezren, a Káma folyó mentén erdőkben élnek. Népszokásaik még tükrözik a pogány hitet, az ősi babonákat. A XIII. szd. óta pravoszláv vallásúak, igen erős a halottak kultusza. Manysik vagy csereviszek: Kb. félmillióan vannak. A Volga bal partján élnek. Népdalaik nagyon hasonlítanak a magyar népdalokra. Ezek is pentaton stílusúak. Erős viszont a török-ázsiai hatás is. Zenei életük ma is fejlett. A természet megszemélyesített tárgyainak (pl.: nap, hold, szél) a tisztelete hagyományos. Mordvinok: Kb. másfélmillióan, elszórtan élnek a tatár, orosz, baskír nép között az Oka folyó mentén. A sztyeppén földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoznak. Kétféle mordvin nyelvet használnak, a többség a népköltészet szókincsére, és kevesen a tudományos és művészeti szókinccsel beszélnek. Finnek: Kb. ötmillióan, a Skandináv-félsziget középső részén élnek. A finn szó germán eredetű, jelentése: gyalogló, kóbor. Hazájukat Souminak nevezik. A XIII és XIX. szd között svéd uralom alatt éltek paraszti, jobbágyi sorban. 1809-től nagyfejedelemségként az Orosz Birodalomhoz kerültek. 1917-ben megalakult a Finn Köztársaság. A II. világháborúban Németország oldalán álltak. A népköltészetük megőrzője a Kalevala című eposz. Elias Lönnrot gyűjtötte össze a szájhagyomány által terjedt történeteket, és abból adta ki végleges formájában 1849-ben. Az énekmondó verseiket mentette át a nemzetségi társadalomból. A hőseposz alapgondolata: egy kis nép hősi helytállással megszilárdítja a helyét a világban. Az ismeretekkel rendelkező ember képes úrrá lenni az életkörülményein. A finnek ma minden művészeti ágban világszínvonalon alkotnak. Építészük Alvar Aalto, zeneszerzőjük Sibelius. Észtek: kb. egymillióan élnek. Germán eredetű a népnevük. Népdalaik változatosak. Dalaikat a vannel nevű húros hangszerrel kísérik. Epikus énekeik egy része egy hőseposznak a töredéke. Kalevipoegről szól, Kalevi fiáról. A XIX. szd. közepén jegyezték le, és 1946-ban alapították meg az Észt Tudományos Akadémiát. Lappok: Kb. harmincezren elszórtan élnek Norvégiában, Svédországban, Finnországban. Nyolc különböző nyelvjárást beszélnek. Régi hitvilágukban a sámánizmusra hasonlító természetvallást gyakorolnak. Szájhagyományaikban babonák, népszokások élnek. Népdalaik balladaszerűek, sok refrénnel. A finnugor nyelvrokonságot először 1740-ben Norvégiában kutató Sajnovics János bizonyította be. Koppenhágában megjelent könyvében a nyelvtani szerkezetek egyezését, a ragozási rendszerek és a toldalékok egyezését bizonyította. Nyelvtörténet a honfoglalástól a XVI. szd.-ig A honfoglalás idején már hoztuk magunkkal a népvándorlás korából a finnugor eredetű szavakat. Névmások: te, ő mi Számnevek: egy, hét, három Testrészek nevei: agy, fej, fül, száj, fog, szív, epe, vér Igék: fél, szül, hall, eszik, iszik, néz Rokonságnevek: anya, atya, fiú, lány, nő, férfi Természeti tárgyak: víz, ár, hab, ég, domb, kő, tavasz, ősz, tél Ásványok: kő, szén, ólom, arany, ezüst Növény és állatnevek: fű, fa, ág fenyő, sün, róka, eb, hangya, méh Életmódra utalók: ház, küszöb, ágy, kés, farag, főz, fázik, fen Egyebek: ének, csók, név, jó, fekete, kér, keres A finnugor nyelvi egység kb. ezer évig állt fenn, majd i.sz. V. szd.-ban a népvándorlás hatására az erdőlakó gyalognépből lovas nomádnép lett. Törzsi, majd törzsszövetségi szervezetben éltek. A szókészletük tükrözte életmódjukat. A szavaik két szótagosak voltak, rövid magánhangzókra végződtek. A hangrendszerükből hiányzott a mai „c” hang és a „zs”. A zöngétlen zárhangok később réshanggá váltlak (p-f, k-h). Ragtalan volt a határozó és a tárgy. Léteztek az igemódok és az igekötők, de a jövőidő csak jelenalakban fejezték ki, valószínű, hogy nyelvjárásaik voltak (ü-ző, i-ző, píz-pénz). Használták az igenévszókat (fagy, les, nyom). A nyelvemlékes kor: 950-1526. A honfoglaló magyarok írása türk eredetű volt (rovásírás). Fapálcákba vésték jobbról balra. Még a XVII. sz.-ban is használták a pásztor népek. A latin betűs írás a Halotti beszédben (1192) jelentkezett először a Pray kódex fedőlapjába préselve. Ez az első összefüggő magyar nyelvemlék. Kisebb terjedelmű szövegemlékek: - Szorványemlékek-oklevelekben, krónikákban, latin szöveg között, magyar tulajdonnevek (Pl.: Anonymus, Kálti Márk, Kézdi Simon). - Kéziratos szövegemlékek: a XV szd.-ig öt kódexbe maradtak meg a hosszabb-rövidebb szókapcsolatok. - Grosszák-lappszélre írt értelmező magyar szó (Pl.: a latin nyelvű oktatást szolgáló tankönyvekbe beírt magyar szavak) - Nyomtatott nyelvemlékek: Budán az első nyomdát Hess András alapította 1471-ben. Krakkóban magyar nyomtatványok készültek (1527-ből Szylveszter János nyelvkönyvei) Az ómagyar nyelv hangtani jellemzői - A szavak végén rövid volt a magánhangzó (Pl.: 1055-ben keletkezett Tihanyi alapítólevélben) - A szlávból átvett szavak még őrzik a szó elején a mássalhangzó torlódásokat. A magas nyelvállású magánhangzók idővel alacsonyabb nyelvállásúak lettek, nyíltabbá váltak (pl.: ü-ö). Ómagyar szótövek: - a rövid tővéghangzó lekopott, elmaradt (Pl.: madaru-madár, vizü-víz) - a szóvégi „á” és „é” megrövidült (Pl.: já-ja) Ómagyar toldalékok: Konstantin Bizánci császár feljegyzésében 950-ben a személynevek és földrajzi nevek mutatják -csi, -csa, -di képzőket (almádi). Sok képzőbokor létezett. A Tihanyi alapítólevélben 33 egyszerű és összetett képző volt (hordoz, álmod, álmodozik). Képzőbokrok pl. -gat, -get, -doz, -dez, -döz, -csha, -cshe. Névutók és ragok: már a finnugor alapnyelvben létezett a birtokos személyragozás, az igénél pedig az alanyi és a tárgyi igeragozás. Igekötők: már a Halotti beszédben szerepeltek. Pl.: meg, le, föl, ki, be A nyelvjárások is léteztek: pl.: ő-zés a Dráva vidékén is, i-zés a Nyírségben, á-zás Szatmárban a palócoknál. A latin nyelvű fordítások gyakran szolgai módon adták vissza a tartalmat. Az írott nyelv eltávolodott a beszéd köznyelvtől. Oklevelek írásaival a királyi kancelláriák, illetve a szerzetes kolostorok foglalkoztak. A török hódítás megakasztotta a fejlődést, megszűnt az egységesítésre törekvő központosított királyi hatalom. A XVI. szd.-ban további lendületet adott: a török uralom alól kiszorult írástudók Erdélyben és a Felvidéken tömörültek, a humanizmus és a reformáció az anyanyelv fejlődését segítve, ez jelentkezik Balassi költészetében is. Könyvnyomtatás, reformáció, bibliai fordítások, Károlyi Gáspár Vizsolyi bibliája ekkor íródott. A latin mintára szabályozni kezdték a nyelvtant. 1549-ben megjelent az első magyar helyesírási könyv. Pázmány Péter katolikus főpap szónoklataival, és teológiai tanulmányaival erősítette a magyar irodalmi nyelvet. Szenczi Molnár Albert a nyelvtani egységet szorgalmazta. Jövevényszavak: - török: alma, árpa, búza, bor, gyertya, gyöngy, kapu, körte, bika, ökör, sátor, szakáll, szőlő - szláv: bab, barack, család, cseléd, drága, iga, jászol, kocsma, kulacs, pad, péntek, szombat, szolga, zab - német: bognár, céh, borbély, farsang, fillér, ostrom, páncél, polgár, vándor - latin: angyal, iskola, kápolna, tinta - francia: kilincs, lakat, mécses, szekrény - olasz: füge, forint, mandula, piac

6. A nyelvújítás módszerei

A magyar nyelv fejlődésének üteme a XVIII.sz. második felében lelassult, mert nagyon megnőtt a latin és a német hatás. A felvilágosodás korának társadalmi, szellemi mozgalmaiba szorosan bekapcsolódott a nemzeti függetlenség, a társadalmi átalakulás és a magyar nyelv ügye. 1772 A magyar felvilágosodás kezdete. Berzsenyi Dániel ekkor írta meg az Agis tragédiáját. 1788 Megjelenik Bessenyei György Magyarság című folyóirata. Innen származik a mondás: "Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, idegenén sohasem." 1780 Folyóiratok, napilapok megjelenése, a magyar nyelvű színjátszás kezdete. 1810-ben a felvilágosodás központja Széphalom, Kazinczy lakóhelye. Kazinczy összefogja magyar alkotókat. 1820-ra a központ fokozatosan áthelyeződik Pestre. 1831-ben megkezdi működését a Magyar Tudós Társaság. Itt nagyon sok nyelvészeti vita zajlott. Az irodalmárok főleg azon vitatkoztak, hogy mivel lehet jobban fejleszteni a nyelvet és az irodalmat, a fordításokkal, vagy az eredeti, magyar művekkel. Különösen nagy ellentét volt a jottisták és az ipszilonisták között. A jottistákat Révai Miklós vezette. A nézeteltérésük abban állt, hogy a "látja, kertje, stb." igéket j-vel kell-e írni, vagy inkább így: "láttya, kertye". A jelek szerint végül Révai meggyőződését fogadták el. 1832-ben megjelenik a Magyar helyesírás szabályainak első kiadása. Az 1844-es országgyűlésen a magyar nyelvet tették hivatalossá. 1872-ben megjelenik a Magyar Nyelvőr. Ettől kezdve egyre szaporodnak a nyelvművelő lapok, könyvek, társaságok. A nyelvújítás a nyelv tudatos fejlesztése, tisztítása, tudatossá tétele. A nyelvújítás vezére Kazinczy Ferenc volt. 1813-ban gúnyirat jelenik meg ellene, a Mondolat. (Az ortológusok voltak a nyelvújítás ellenségei, a neológusok pedig a nyelvújítók.) Kazinczy nem hagyja magát, válaszol a Mondolatra. Végül 1819-ben Kazinczy Ortológusok és neológusok nálunk és más népeknél című munkája lezárja a vitát. A nyelvújítás korszaka, Kazinczy törekvései 1., A felvilágosodás következményeként Magyarországon a XVIII. szd. végén indult meg a magyar nyelv köznyelvvé válása. Bessenyei György a Bécsben élő testőr-író szembeszáll a latin nyelv egyeduralmával. Akadémia létrehozását sürgeti a nyelvi műveltség gondozására. A jámbor című röpiratban kimondja: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, idegenén egy sem”. 2., A nyelvújítás vezető alakja Kazinczy Ferenc volt. Még korábban részt vett a Martinovics féle összeesküvésben, majd 6 évi börtön után birtokára, Bányácskára vonul vissza, amit ő Széphalomnak nevezett. Nagyméretű levelezést folytatott író kortársaival, nemzeti üggyé tette a nyelvújítást. Ennek módszerei: a., elavult szavakat újítottak fel, pl. év, hon, dísz, szobor. Személyneveket kerestek a régi történelemből, pl. Árpád, Gyula, Zoltán. b., tájnyelvi szavakat emeltek be a környezetbe, pl. betyár, csapat, kagyló, gyár c., új szavakat alkottak szóképzéssel: -lag, -leg képzőkkel, pl. analóg, hízeleg, társalog -ng képzővel, pl. farsang, dühöng, rajong -it képzővel, pl. lazít, lendít, tanúsít -mány, -mény képzőkkel, pl. hagyomány, festmény, gyártmány -ász, -ész képzőkkel, pl. erdész, tengerész, gépész -ály, -ély képzőkkel, pl. erkély, szenvedély, ünnepély d., elvonással alkotott szavak, pl. illeszt, fogyaszt, törleszt e., szóösszetétellel alkotott új szavak, pl. folyóirat, gyorsírás, betűszedő, jármű rendőr Kazinczy körül nyelvújítók csoportosultak, akik magukat neológusoknak nevezték. A hagyományhoz ragaszkodó csoportja az ortológusok voltak. Gúnyiratunkban, a Mondatban Kazinczyékat elmarasztalták. Erre feleletképpen Kölcsey és Szemere Pál megírta a Felelet a Mondatokra című gúnyiratot. A harc eredményeképp megalakult a Magyar Tudományos Akadémia. Vörösmarty részt vett az első nyelvtankönyv kidolgozásában. Megszerkesztette az első helyesírási szabályzatot (1832). Kialakult a köznyelv, az irodalmi nyelv. Ez a kettő lett az alapja a nemzeti nyelvnek. Mai nyelvhasználataink jelenségei 1., A szavak tekintetében a mai modern nyelv korszerűsödésének eszköze a szóösszetételek (bankkölcsön, számítógép), szóképzés (megmásít, szerkesztőség), a szórövidülés (labor, fagyi, csoki), mozaikszavak pl.pártok neve és idegen szavak átvételével (progresszív, alternatív). Szélesedik a köznyelv. 2., Hangtanilag: a beszédsebesség fokozódása miatt pontatlan az egyes magánhangzók ejtése (köztársaság). 3., Mondatszerkesztési hibák: - a feltételes mód I/1 nem használják a -nék toldalékot (helyette hibás a -nák toldalék) - felszólító módot használnak a kijelentő mód helyett (láthassuk, mondhassuk) - bürokrata stílus (a dolog vonatkozásában a pénzösszeg tekintetében, pl. indítványozta az önkormányzatnak (felé)) - bizonytalan -ba, -be és -ban, -ben használata - sorszámnév helyett hibással csak tőszámnevet használnak (1996-os évben) - a szövegalkotásban nem egyeztetik számban az alanyt és az állítmányt (Ezek a jelek arra mutat.) - elhagyják a birtokos személyrag -nak, -nek ragját - elhagyják a határozott névelőt (Fűre lépni tilos!) - gyakran feleslegesen használják a határozott névelőt 4., A társadalom gazdasági fejlődése nyelvi átértékelődést hozott. Erőteljesebb lett a szaknyelv használata. Aránytalanul sokat vettünk át olyan idegen szót, aminek magyar megfelelőjét még nem tudjuk pontosan (image, manager). Szépirodalmi nyelv a kötőjeles alkalmi szókapcsolatokkal, és az írásjelek elhagyásával nehezen érthetők (pl. Juhász Ferenc versei).

7. A nyelvújítás módszereinek újjáéledése az elektronikus kommunikációban (pl. sms, chat)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép


Elérhetőség

Berecz Andrea

06-20/ 425-9404

berecz1986@gmail.com

Levelezőlista




Statisztika

Online: 1
Összes: 73320
Hónap: 267
Nap: 9