Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Irodalom Tételek 4.

2008.06.09

4. Babits Mihály: Jónás könyve

  Babits 1883-ban született Szekszárdon. Jómódú polgári családból származott. Budapesten ismerkedett meg Kosztolányi Dezsővel és Juhász Gyulával. Tanári oklevelet szerzett, s rövid ideig vidéki városokban tanított. 1916-tól tagja a Nyugatnak, majd 1929-től haláláig a főszerkesztője. 1921-ben feleségül veszi Tanner Ilonát. Mint a Nyugat szerkesztője és a Baumgarten-alapítvány kurátora, megnyitja a Nyugat kapuit fiatal tehetséges prózaírók előtt, de szinte haláláig nem ismeri el József Attila Költészetét. Babits 1941.- ben gégerákban meghalt.

Babits Mihály: Jónás Könyve (1938)

   A legmélyebb gondolat foglalkoztatja Babitsot: mi végre vagyunk a földön, mit és hogyan cselekedjünk — lehet-e elbújni, elmenekülni a feladatok, a szerepek, a kötelességek elől? A téma kidolgozása tíz esztendeig foglalkoztatja, míg néhány évvel halála előtt végleges formába önti. Miközben nagy gégeműtétjére készült, 1938 februárjában kezdte írni e verset, amely végül a Nyugat szeptemberi számában jelent meg. A vers születéséről így vallott a költő:

  "Hosszú hónapokon át, fél önkívületben kísértett a szerencsétlen Jónás próféta alakja, aki a Cethal gyomrában lelte időleges koporsóját. A próféta sorsa, a szellem sorsa a világ hatalmaival szemben: lehet-e izgatóbb tárgy a mai költőnek?"

A Jónás könyve eredetileg egy bibliai téma, melyet kisebb-nagyobb mértékben Babits átdolgozott. A mű négy részből áll.

I. rész: Kapta a parancsot Istentől, hogy menjen és szóljon Ninive városának, mert túl sokat vétkeztek. Jónás „rühelli” a prófétaságot. Lázad a költői feladatvállalás ellen. Nem teljesíti Isten óhaját és Ninive helyett egy hajóra száll Tarsis felé. Isten ekkor vihart támaszt a tengeren. De Jónásban nem merül fel, hogy így jelzi Isten a bosszúállást. Lemegy a hajóaljára és el akar bújni a vihar elől. A hajós mikor meglátja, durván kezd el vele beszélni. Jónás ezt mondja: „zsidó vagyok futok az Istentől, de mi közöm nekem a világ bűnéhez?” Azt akarta, hogy kitegyék egy szigetre, ahol teljesen magányban tud élni, és ahol makk is van. A hajósok teljesen hülyének nézik, kidobják. Ezután megcsendesült a tenger és megjelent a szivárvány.

II. rész: Ekkor a cethal gyomrában vergődik Jónás. A cethal a büntetést jelképezi. Isten meg akarja Jónást leckéztetni, rá akarja ébreszteni a bűnére. 3 napig szenvedett. Nem döbben rá rögtön a bűnére, először lázadozik a cethal gyomrában. Testi fájdalmai is vannak. Majd később ráébred a bűnére: „Magányos gőgöm szarvait letörted”. Bízik abban, hogy Isten megmenti.4. nap eljön a szabadulás.

III. rész: Itt három napon keresztül prédikál Ninive különböző részein. 1. nap: árusok terére érkezik. Kimondja rögtön a büntetést. Nem hisznek neki, kinevetik. 2. nap: színészek és mímesekhez érkezik. Itt már elmondja, hogy Isten küldte. Elmondja, hogy 39 nap van még a pusztulásig, ha nem javulnak meg és nem élnek bűnök között. Ők már érdekesnek találták. 3. nap: a királyi palotához jut el. Itt már várták, hallották hírét. Egy oszlop tetejére tették, és úgy hallgatták a prédikációját. Teljesen csúfot űztek belőle, cirkuszi mutatványnak fogták fel az egészet. Nagy megalázottnak érezte magát. Iszonyú átkot kiállt mindenkire. Elrohan mérgesen a pusztába. Kellemetlen pusztulást kíván Ninivének. Azt kéri Istentől, hogy pusztítsa el a várost. Elvállalta a prófétaságot: „Harc és pusztítás prófétája lettem”. De Isten nem pusztította el Ninivét.

IV. rész: Itt jön a magyarázat, hogy Isten miért nem pusztította el a várost. Isten azt mondja, hogy egy két emberben kicsírázott a gondolat, és ez már önmagában is eredmény. Jónás lázad. „Isten hazudott” - istenkáromlás. Nagyon dühös Istenre. Azt mondja Isten, hogy a költő feladata: prédikálás, feladat vállalása, emberekre hatni.

A mű végére érezhetővé válik, hogy Babits nem fog többé meghátrálni a feladatvállalás elől. Rájött, hogy gyümölcsöztetnie kell az Isten adta talentumot. A költőnek ily módon kell hatnia az emberek erkölcseire, eszére és érzelmeire, hogy az Isten által kijelölt úton haladjanak.

1939-ben függesztette költeményéhez a Jónás imáját. Költészetének megújulásáért, újjászületéséért könyörög ez az ima, a Gazdához intézett rimánkodó fohász. Bátran és nem bujkálva kíván megszólalni. A közeli halál tudata is sürgeti, hogy most már nem rest szolgaként, hanem fáradhatatlanul kövesse a Gazda, az Isten parancsait, sugalmazását mindaddig, míg lehet, „míg az égi és ninivei hatalmak engedik”, hogy beszéljen s meg ne haljon.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép


Elérhetőség

Berecz Andrea

06-20/ 425-9404

berecz1986@gmail.com

Levelezőlista




Statisztika

Online: 1
Összes: 95379
Hónap: 1065
Nap: 26